Szervezetünknek két féle védettségi állapota van.

Az egyik a természetes immunitás (védettség) a velünk született védekezőképességünket jelenti.
A másik a mesterséges vagy szerzett immunitás a védőoltások következtében alakul ki.

A mesterséges immunitást védőoltásokkal érjük el. A védőoltások célja a szervezet védelmének biztosítása egy vagy több meghatározott kórokozó támadásával szemben. Alapvetően két formája van:

Passzív immunizáció: a kórokozó betegséget előidéző képességében (patogenitásában) döntő szerepet játszó antigénekkel szemben ellenanyagokat juttatunk a szervezetbe. Ilyenkor a hatás csak arra az időszakra terjed ki, amíg az ellenanyagok ki nem ürülnek.

Aktív immunizáció során a szervezet immunrendszerét késztetjük specifikus ellenanyagok termelésére. Célja a tartós, elméletileg életre szóló immunitás létrehozása.

vissza

Védőoltás adásakor az immunrendszert mesterségesen késztetjük az aktív védettség kialakítására. A védőoltások a betegségek természetes kórokozójának elölt, legyengített (attenuált) formáját, vagy a kórokozónak csak azt a részét (antigén) tartalmazzák, amely a védettség kialakítását biztosítja.

Védőoltás adásakor a természetes folyamatot csak utánozzuk. Oltási betegségre gyengített, élő kórokozó tartalmú oltás esetén van lehetőség. Az oltási betegség nem fertőz, igen enyhe lefolyású, a tünetek inkább csak emlékeztetnek a természetes fertőzésre (láz, kiütés).

Legtöbb oltás esetében az oltóanyag antigének többszöri adagolása esetén érjük el a kívánt hatékony és tartós antitest választ. A védőoltások kifejlesztésekor az egyik cél az, hogy a szervezetbe lehetőleg csak védelmet biztosító antitest kialakulásáért felelős antigént vigyük be, ez azonban csak a védőoltások egy részénél
megoldott.

Ilyen antigén lehet:

• A baktérium termelte méreganyag (toxin) kémiailag átalakított (detoxikált), betegséget nem okozó, de erőteljes immunválaszt kiváltó formája (anatoxin, toxoid).
• Mesterségesen szaporított, majd gyengített (attenuált) vagy elölt vírusok. Vírusalkotórészek, melyek a teljes vírus hasításából (split vakcinák) származnak.
• Egyes baktériumok sejtfalának alkotórészei.

vissza

Az oltóanyagban lehetnek:

• Élő, legyengített (attenuált) kórokozók (a szervezetben szaporodva a természetes fertőzésnek megfelelő immunitást váltanak ki)
• Bakteriális vakcinák: BCG, (orális typhus)
• Vírus vakcinák: orális polio, morbilli, rubeola, mumpsz, varicella, sárgaláz, rotavírus vakcina
• Vektor vírus vakcinák (hordozó nem kóros –apathogén- vírusba kórokozó pathogén vírus genetikai állományát építik be)
• Nem élő vakcinák: szervezetben nem szaporodnak, hatásuk a bejuttatott antigén mennyiségétől és a felszívódás gyorsaságától függ. Tartós immunitáshoz általában ismételt revakcinációra van szükség (2-4 oltás).
• Baktériumok (pertussis, typhus), vagy vírusok (inaktivált polio, hepatitis A, influenza, kullancsencephalitis)

Csak protektív antigént tartalmazó vakcinák:

• Toxoidok (diphtheria és tetanus anatoxin, cholera)
• Tisztított poliszacharid (pneumococcus, tífusz, meningococcus)
• Konjugált  poliszacharid vakcinák (Hib, meningo, pneumo)
• Több antigén (celluláris pertussis, reasszortáns rota, infuenza)
• Genetikus úton előáll antigén (HepaB)

vissza

A közösségi immunitás vagy a „nyáj” immunitás alatt értjük, amikor a családtagok, gyermekközösség tagjai, ápoló és egészségügyi személyzet átoltott, védett.  A 95% feletti átoltottságnál kórokozó átadása nem lehetséges. A nagyfokú átoltottság teszi lehetővé, hogy aki mégsem kapott védőoltást (pl: mert külföldön nőtt fel, vagy egyéb betegség miatt ellenjavallt volt a beoltása) ő is védett legyen a kórokozóval szemben, vagyis az oltottak körbefogva védik az oltatlanokat. Hasonlóan, ahogy az aktív keresők tartják el azokat, akik nem tudnak gondoskodni magukról.

Az oltási programok, és az orvosi tevékenység képviseli az egyéni védettségen túl a közösség védelmét, a kötelező és az ajánlott oltási sémákkal. A közösségi védettségért hivatalosan felelnek az egészségügyi hatóságok, és az orvosok. Ez alól a kötelezettségük alól semmi nem mentesítik őket, így az egyéni kéréseknek is csak a közösségi érdekek maximális figyelembe vételével tehetnek eleget.

vissza